2009. július 29., szerda

HALOTTI BESZÉD ÉS KÖNYÖRGÉS (1192–1195 között)




Egykori feltehető olvasat:

Látjátuk feleim szümtükhel,

mik vogymuk: isá, por ës homou

vogymuk. Mënyi milosztben
terömtevé elevé miü isëmüköt

Ádámot, ës aduttå valá neki

påråadicsumot házoá. Ës mënd

pårådicsumben valou gyimilcsëk-

tül mondá neki élnië. Hëon

tilutoá ût igy fá gyimilcsétűl.

Gye mondoá neki, mérët nüm
ënëik: iså, ki napon ëmdöl

az gyimilcstûl, hålálnek

håláláål holsz. Hådlåvá

holtát terömtevé Istentűl, gye

feledevé. Engedé ürdüng intetüi-

nek, ës ëvék az tilvot

gyimilcstűl. Ës az gyi-

milcsben hålálu evék. Ës az gyi-

milcsnek úl keseröü valå

vizë, hugy turkolåt migé szakasztja

valá. Nüm hëon mogánek, gye

mënd û fajánek hålálut ëvék.

Haraguvék Isten, ës vetevé űt

ez munkás világ belé: ës lëün

hålálnek ës pukulnek fëszë,

ës mënd û nemének. Kik azok?

Miü vogymuk. Hugy ës tiü

látjátuk szümtükhel: iså, ës

nüm igy embër múlhatjå ez

vermöt, iså mënd azhuz járou

vogymuk. Vimádjuk Uromk Isten

këgyilmét ez lélekért, hugy

jorgasson û neki, ës kegyigy-

gyën, ës bulcsásså mënd û

bûnét! Ës vimádjok szen[t]

åhszin Máriát ë boudog Miháël

århångyëlt ës mënd ångyëlkot,

hugy vimádjanak érëttë! Ës

vimádjok szent Pétër urat,

kinek adot hatalm oudaniå ës

këtnië, hogy oudjå mënd

û bûnét! Ës vimádjok mënd

szentököt, hugy lëgyenek neki

segéd Uromk szinë eleüt, hugy

Isten iü vimádságok miá bul-

csásså û bűnét! Ës szobodohhå

ût ürdüng ildetüitûl ës pukul

kínzatujátúl, ë vezessë űt pá-

rådicsum nyugalmå belí, ës adjon

neki münyi uruszág belé utat

ës mënd jouben részët! Ës

kíássátuk Uromkhuz hármúl:

kyrie eleison!

Szerelmes brátim! vimádjomuk

ez szëgín embër lilkíért,

kit Úr ez napon ez hamus világ

timnücë belől menté, kinek ez

napon tëstét tömetjök; hogy

Úr ût këgyilméhel Ábråám,

Izsák, Jåkob kebelében helhezjë;

hugy bírságnap jutván mënd ű

szentëi ës ünüttei küzëkön

jou felõl johtatniå íleszjë

ût! Ës tiü bennetük. Clamate

ter: kyrie eleison!

Értelmezés:


Látjátok, feleim, szemetekkel,

mik vagyunk: íme, por és hamu

vagyunk. Mennyi malasztban

teremté kezdetben [Úr] mi ősünket,

Ádámot, és adta vala neki

paradicsomot házzá. És mind[en]

paradicsomban való gyümölcsök-

től monda neki élnie. Csupán

tiltá őt egy fa gyümölcsétől.

De mondá neki, mért ne

ennék: „Bizony, [a]ki napon eendel

az[on] gyümölcstől, halálnak

halálával halsz”. Hallá

holtát teremtő Istentől, de

feledé. Engede ördög inteté-

nek, és evék az[on] tiltott

gyümölcstől, és az[on] gyümölcs-

ben halált evék. És az[on] gyü-

mölcsnek oly keserű vala

leve, hogy torkát megszakasztja

vala. Nem csupán magának, de

mind[en] ő fajának halált evék.

Haraguvék Isten, és veté őt ez

munkás világba: és lőn

halálnak és pokolnak martaléka,

és mind[en] ő nemének. Kik azok?

mi vagyunk. [A]hogy is ti

látjátok szemetekkel: Bizony,

egy ember sem kerülheti el ez

vermet, bizony, mind ahhoz járó

vagyunk. Imádjuk Urunk Isten

kegyelmét e lélekért, hogy

irgalmazzon őneki, és kegyelmez-

zen, és bocsássa mind[en] ő

bűnét! É imádjuk Szent

Asszony Máriát és Boldog Mihály

arkangyalt és mind[en] angyalokat,

hogy imádjanak érte! És

imádjuk Szent Péter urat,

akinek ad[at]ott hatalom oldania

és kötnie, hogy oldja mind[en]
ő bűnét. És imádjuk mind[en]
szenteket, hogy legyenek neki

segedelmére Urunk színe előtt, hogy

Isten ő imádságuk miá bo-

csássa ő bűnét! És szabadítsa

ő tördög üldözésétől és pokol

kínzásától, és vezesse őt pa-

radicsom nyugalmába, és adjon

neki mennyországba utat,

és mind[en] jóban részt! És

kiáltsátok Urunkhoz háromszor:

kyrie eleison!

Szerelmes Testvéreim! imádjunk

e szegény ember lelkéért,

[a]kit Úr e napon e hamis világ

tömlöcéből mente, [a]kinek e

napon testét temetjük, hogy

Úr őt kegyelmével Ábrahám,

Izsák, Jákob kebelében helyezze,

hogy bírságnap jutva mind[en] ő

szentei és kiválasztottai között

jobb felől iktatnia élessze

fel őt! És tibennetek. Clamate

ter: kyrie eleison!
Forrás:


Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor.
Szerkesztette: Madas Edit. Tankönyvkiadó, Budapest, 1992, 317–318.
Benkő Loránd: Az Árpád-kor magyar nyelvű
szövegemlékei.
Budapest, 1980, 47–49, 55–57. alapján

Nincsenek megjegyzések: