Érzelem, vagy értelem?

Egy időben gyakran beszéltünk az értelmi intelligencia szerepéről. Aki magas intelligenciahányadossal rendelkezett, azt okos embernek, aki nagyon magassal, azt zseninek tartották. Az intelligenciamérő teszteket sokan süllyesztették félbehagyva fiókjuk aljára, mert még maguk előtt is restellték, hogy gondot okoz számukra a mértani alakzatok megfelelő sorrendbe rakása, a matematikai kakukkfiókák megtalálása vagy a különböző racionális gondolkodást igénylő feladatok megoldása. A világ nagyot fordult azóta: bebizonyosodott, hogy nemcsak az értelmi intelligenciánk fontos. Sőt a szakemberek azt állítják, az érzelmi intelligencia még fontosabb. Tudatosítanunk kell, kétféle elménk van. Az értelmi elme racionális gondolkodása többnyire tudatos: a figyelem és a latolgatás jellemzi. A racionális elme az érzelmi elméhez képest egy-két másodpercnyi hátrányban van a probléma észlelésében és a megoldásban: a szív adja az első lökést, nem a fej. Az érzelmek bármely szélsőséges jelenléte tönkreteheti az értelem sikerét. Ebből azonban nem az következik, hogy ki kell irtani az erős érzelmeket. Az értelem tud az érzelmekről, és az érzelmek érzik az értelmet. Az emberekkel való bánáshoz feltétlenül szükséges az értelmi elme és az érzelmi elme összhangja. Az érzelmi intelligencia kérdéseiről dr.Bordás Sándor pszichológust faggattuk. --Az ember döntései lehetnek értelmi vagy érzelmi hátterűek – állítja dr.Bordás Sándor pszichológus. – Mindenki ismeri a rossz előérzet fogalmát: ez egy ősi érzelmi lenyomat, amely nem tudatos. Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy racionálisan nem tudta megmagyarázni, csak érezte, akkor dönt jól, ha az érzelmeire hallgat. Az érzelmeinkre való hallgatás tudománya adottság, nem rendelkezik vele mindenki. A precíz, pontos embereknél általában az értelmi intelligencia a fejlettebb. Az érzelmi dolgaikban, kapcsolataikban viszont küszködnek, nem tudják, mit kezdjenek az érzelmekkel. Nem képesek átérezni a másik ember -- a párjuk, a gyermekük --, helyzetét, gondolkodását, cselekedeteinek mozgatórugóit. Nagy különbség „tudni” vagy „átérezni”, hogy a másik ember mit érez. Ez utóbbira csak a magas érzelmi intelligenciával rendelkező emberek képesek. A harmonikus személyiség fejlődéséhez rendkívül fontos az érzelmi komponens, mert enélkül az egyén nem válik kiegyensúlyozottá. Akit születésétől fogva szeretett az anyja, várt gyermek volt, nagyobb érzelmi háttérrel, pozitív töltéssel, biztonságérzettel indul az életben, mint akinek már korán meg kellett küzdenie a szeretetért, és azért, hogy elfogadják. Az utóbbi esetben a gyerek a szellemi képességei fejlesztésére van motiválva, hogy megkapja az óhajtott érzelmeket. Az a gyerek válik érzelmileg gazdag, magas érzelmi intelligenciájú emberré, akit már az anya-gyerek kapcsolatban megkapta a szükséges érzelmeket – ez ugyanis érzelmi kiegyensúlyozottságot ad az embernek. A racionális (értelmi) intelligencia azoknál fejlődik magas szintre, akik már kora gyerekkorukban arra vannak kényszerítve, hogy az eszüket használják a szeretet, az elismerés kivívásában. Az ő szociális érzékenységük, érzelmi rálátásuk, érzelmi érettségük alacsony szintű. A másik emberrel nem is nagyon törődnek. Az érzelmi háttér nélkül felnövő emberek általában pótcselekvésbe menekülnek. Lehetnek akár nagyon sikeresek is, mégsem érzik jól magukat a bőrükben.

--Köszönöm a beszélgetést!

Forrás: Póda Erzsébet - Barátnő.com