Bejegyzések
„Kik
azok, akik tökéletesen egymáshoz valók, ki mutat nékem ily
boldogokat?” (A feleségem története)
"Bár egyik
tagja volt az induló Nyugat törzsgárdájának, a folyóirat
szellemét sokáig meghatározó Osvát felfedezettjeinek egyikeként,
s neve később egy évtizeden keresztül hónapról hónapra ott
szerepelt a folyóirat fejlécén felsorolt „főmunkatársak”
között, voltaképpen kezdettől fogva rendhagyó jelenség volt
irodalmunkban, s az is maradt haláláig.
Ezt a különállást
szenvedte egész életében; a magányos ütemelőzők ismert, de
mindig csak egy ütemmel később felismert sorsát; annál inkább,
mivel – e nagy tudatosító – nem volt tudatában e sajátos
helyzet okainak, s maga is egyfajta makacs sorsszerűségnek
tulajdonította. Külön jelenség lett volna az európai irodalomban
is, ha jelentkezése idején vehet részt benne műveivel; de mégis
másképpen: mégis egy széleskörűen megindult új irodalmi
földmozgás részeként.
Amiről ugyancsak
nem volt tudomása, mert – újabb ellentmondás – e nagy újító
mindvégig az irodalom klasszikus értékeinek szerelmese volt és
maradt, legfőként annak a XIX. századnak, amellyel az ő művének
is élesen szembe kellett fordulnia; a vele rokon kortársi
világirodalmi jelenségeket vagy kevésre becsülte, vagy egyáltalán
nem is ismerte."
Köd
előttem, köd utánam…
Mint akit hordó
tetején a saját horkolása ébreszt,
Nem tudja, mint
kerűlt oda,
Körötte pókok,
dongafák s lábatlan bábok furcsa népe s fázik is…
Ugy ébredtem rá
egykor én, hogy itt vagyok…
Ahonnan jöttem, –
jobb dolgom volt ennél, esküszöm.
Lehettem bármiféle,
tetszésem szerint s nem volt szivem,
De táncolhattam itt
és ott… megértitek? Szeszélyes voltam, illanó
S ha elfáradtam,
kis körömben bárhol bujtam el, – lappangtam titkosan.
Több rejtély volt
a lét nekem s több édesség: oly jó volt álom mélye meleg
köpenyed!
S időnként
lengedezni zúzmarák felett, vagy lenni sajátmagam jégvirág
S pattogva,
kerengőzve kivirágzani egy sötét ablakon.
Homályos udvar ez,
amelyre gondolok.
Itt éltem én e lét
előtt, tudom. E helyt rejtőzött álmatag’
Függőleges és
lassú életem.
Egy asszony állt a
kút előtt és bölcsőt ringatott…
S én néztem őt.
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése