1868. július 30-án halt meg Tompa Mihály

„Neked két hazát adott végzeted,/ Nekünk csak egy - volt! az is elveszett!”

 

„Tehetsége nem érte el nagy kortársaiét, de népszerűsége időnként Petőfiével vetekedett. Mélyebbről jött, komoly erőfeszítés árán küzdötte fel magát, eszmei, művészi fejlődése mégis lassú, vontatott. Együtt emlegették Petőfivel és Arannyal, benne látták költészetünk népies átalakulásának harmadik nagy képviselőjét, ám ő így nyilatkozott magáról: „engem igazság szerint csak félig lehet népköltőnek mondani” (levél Arany Jánoshoz, 1848. március 2.). Mindez jelzi fejlődéstörténeti helyét: az átmenetet képviselte irodalmunk újabb és régibb irányai: a népies, nemzeti valamint a romantikus és szentimentális almanach-költészet között.”

A gólyához (részlet) Csak vissza, vissza! dél szigetje vár; Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. Neked két hazát adott végzeted, Nekünk csak egy - volt! az is elveszett! Repülj, repülj! és délen valahol A bujdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!

„Jelentőségét a következőkben összegezhetjük: rege- és mondafeldolgozásaival hozzájárult a népies epika győzelméhez; a forradalom és szabadságharc idején felzárkózott legjobbjaink mellé, s költészetét a nagy nemzeti mozgalom szolgálatába állította; vállalta a nemzeti költő hivatását az elnyomatás korában, s hazafias lírája része haladó hagyományainak. Művészi téren kezdetben a népies-nemzeti költészet felé irányuló átmenetet képviselte. Hangulatlírája – bár irodalomtörténetileg elszigetelt jelenség – a századvég modern, zenei-hangulati fogantatású lírája felé mutat.”

forrás: A magyar irodalom története 4.. Akadémiai, 1965, 152-168.o.