2010. január 12., kedd

Lányi Sarolta: Jaj



Remegek. De megyek Teveled.
Ha ki lát engem teveled,
Jaj, mire gondol? Feleded,
Hogy tilos? Jaj, tilosba vezet
A kezed! De megyek, jaj, veled.

Remegek. Jaj, lát a jövendő
És én nem láthatom őneki arcát...
Árnyékozzon be engem e kendő,
Ne borzasszon engem a szörnyű nemtő
Jaj, a rettentő, jaj, a jövendő...

Remegek. Csupa sikongó jaj
Árad köröttünk s fájó sóhaj,
Hozzád búvok, mert megőrjít e sok zaj.
Karodba fogsz, félő fülem befogod,
Szemedben valami vad láng fellobog...
Oh jaj!
Már tőled is félve futok.
És elborít az őszi sóhaj...


Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 22. szám

Illusztráció: Lányi Sarolta és Czóbel Béla

3 megjegyzés:

sat. írta...

gyönyörű. köszönjük.
s minden jót kívánunk

+ 1 kép:
http://akcsanoli.blogspot.com/2008/06/varga-imre-szobra-czbel-blrl.html

Balogh Péter írta...

Nagyon szépen köszönöm kedves Tiborkám! Üdv.,

Péter

Balogh Péter írta...

Kedves, jó Barátom!

Ha ma valaki ma arra kérne: nevezzem meg három legkedvesebb költőnőmet, Lányi Sarolta bizton közöttük kapna helyet. De! Legkevesebb féléve igyekszem a Neten az általam igen nagyra becsült Hölgy fotóját felkutatni, eredménytelenül.