2009. december 2., szerda

Li Taj-po (701-762) verseiből - II.



Régi dalok
(SZEMELVÉNYEK)

16

Egy sárkánypár - két drága kard ragyog.
Mint a jégvirág, mint a lótuszok.
Erejük szétlövell égre s földre,
lecsapnak s hangjuk mennykőként zuhog.
Egyik kard elment, tokban a másik,

de leszállt az is, párját keresve.
Víz mélyén élnek, s Feng Hu meghalt rég.
Elrejtőzött a két büszke penge.
Vu folyó vize tízezer öl mély,
s Csu hegy ormai ezrivel állnak.
A hím s nő kardnak nem akadály ez,
egymáshoz mégis visszatalálnak.

DEMÉNY OTTÓ fordítása


24

Óriás szekerek porfelhőket vernek,
s ettől az utak még délben is sötétek.
Sok előkelőnek van bőven aranya,
pompás palotáik már-már égig érnek.
Ha kakasviadalt rendezőket látni,
sipkáik, ernyőik mily szépek, kevélyek!
A szivárványhoz száll orruk lehelete,
tágulnak előlük mind az úti népek.
Nincs már, ki megmosná fülét, ha rossz szót hall!
Szent és rabló között ki tesz különbséget?

SZERDAHELYI ISTVÁN fordítása


26

Kék lótusz virágzik a rejtett forrásban.
A nap felé fordul üdén és csodásan.
Szirmai befedik ősszel a zöld vizet,
levele hálót sző a kékes homályban.
Színének szépsége hiába páratlan,
ha nem gyönyörködik senki illatában.
Hulló dér lepte be, amikor megláttam.
Hervad ifjúsága fonnyadottá váltan.
Összefont gyökere nem lel méltó helyet,
tó partjára vágyik, hol ezer virág van.

SZERDAHELYI ISTVÁN fordítása


38

Árva orchidea nő a rejtett kertben,
melynek pázsitját a dudva, gaz benőtte.
Hiába ragyog rá a tavaszi napfény,
bánatosan néz a holdas késő őszbe.
Idén korán szállt le a szemerkélő dér,
félő, nem marad meg a virág szép zöldje.
Ha tiszta szellő elkerüli kertjét,
áradó illatát nincs ki üdvözölje.

SZERDAHELYI ISTVÁN fordítása


46

Barackvirág tárul a Keleti kertben,
dicsekszik a fényes napnak nevetgélve.
Váratlan tavaszi széltől nyílt szét szirma,
gazdag virulását az hozhatta létre.
Csak attól félek, hogy nem terem gyümölcsöt.
Hát nem olyan, mint egy szépasszony szépsége?
Hajlongva röppen fel a Sárkánytűz-csillag,
ékes szikráinak milyen hamar vége.
Hogy tudna a Déli hegy fenyőfájáról,
mely magában állva zúg az őszi szélbe!

SZERDAHELYI ISTVÁN fordítása


Forrás: Terebess Ázsia E-Tár

Nincsenek megjegyzések: