Palócföld lakói

Pogányok és husziták unokái

Az ősmagyarok pogány vallásának utolsó nyomai egy-egy dülőnévben, mondában, no meg a tömérdek babonában, babonának látszó szokásokban itt még lappanganak.

A kereszténység terjesztése részben idegen invázió is volt hazánkban s tagadhatatlanul helyes az az okoskodás, hogy pogány elejink a keresztény hit több mártirjában nem az idegen vallás papját kínozták meg, de az idegen eszme képviselőjét. A krónikások is nem pogányokat és keresztényeket, hanem magyarokat és németeket látnak egymással szemközt. Az ősi hithez ragaszkodó magyarok leverése után az ősiséghez ragaszkodó magyarok, a gyéren lakott Mátra vidékére, az Ipoly völgyébe tömörülhettek. A lázadozó Koppány és Vatha utódait joggal sejthetjük a palócokban, akik nyelvükben, külsejükben, életmódjukban, lakásukban még most is annyira ragaszkodnak az ősihez, a hagyományokhoz.

Utóbb Husz Jánosnak Csehországban támasztott mozgalma is nagy kavarodást okozott a palóc vidékeken. Husz hívei annak az ősi keresztény szokásnak hódoltak, hogy az úrvacsoránál kehelyben bort is kell kiosztani, e vallás követőit kelyheseknek nevezték mieink. Amikor a husziták 1426-ban Csehországot pusztították, betörtek Magyarországba s lejutottak Salgóig, le Losonczig. A följegyzés szerint: «A templomokból kastélyokat és várakat kezdének csinálni és azokban iszonyúképen prédálni és kóborlani, kiknek az ő gonoszságok a szegény emberekhez, asszonyállatokhoz és leányzókhoz mineműek légyen, az emberi nyelv azt meg nem mondhatja.» A vidék lakossága a kelyhesek vallására kénytelen volt áttérni. Findura Imre följegyezte, hogy szavahihető tanúság szerint, Nógrád megyének Kishonttal határos községeiben még napjainkban is vannak olyanok, akik a kelyhesek imakönyveikből titkon imádkoznak. A cseh inváziónak eleven nyoma is van még mindig a nép hagyományaiban.

A Karancs csúcsán lévő romot Margit-kápolnának nevezik; a nép a kápolna építését egy Karély nevű vezérnek tulajdonítja s annak a nevét viselné a Karancs hegység; a kápolna Béla király idejében épült volna a tatárok kiűzése után. Másik hagyomány szerint azonban: «valami cseh nemzetség» építette. Gömör megyét nagyban emelték építészeti szempontból a husziták, akik ott sok várat és templomot építettek. A rimaszécsi református templom a község legmagasabb pontján emelkedik, ahol vár volt. A templomot a husziták gót stílusban építették kerek apszissal; kőfal veszi körül. A templomtól alagút vezetett az urodalom magtárjáig s ebben az alagutban egy kis kápolna is volt. Tudni vélik, hogy a karancsalji templom építői is csehek voltak.

Albert király özvegye, Giskra cseh rablóvezért hívta be, aki a Rimavölgyet Rimaszombattal együtt hatalmába kerítette, az itteni templomot a kelyhesek részére lefoglalta és a templomhoz tornyokat építtetett, a város lakosait rákényszerítette a huszita tanokra; Mátyás király a cseheket Gömörből kiűzte nagyrészben, de azért több cseh telep maradt a megyében. A Rimaszombat mellett lévő Jánosi község lakói határozottan elmagyarosodott husziták.

A kiűzött husziták temploma sok helyt a lutheránusokra maradt. A csehek Esztergom várától az Ipolyig s innen a Szegességig minden várat elfoglaltak, így egyengették útját a protestáns vallásnak, ami szaporán terjedt Nógrádban, mert a husziták elkészítették a talajt Luther és Kálvin tanai alá. Az ellenreformáció azomban ismét a katholicizmust juttatta vezérszerephez. A mohácsi vész után csaknem az egész Gömör protestáns hitre tér. Szellemi küzdelmük középpontja sok ideig Gömör volt; nemeseiken a protestantizmus legerősebb pártfogóit lelte.

Hogy mennyi harc folyhatott a templomok körül ezen a vidéken is, azt mutatja a rimaszombati régi katholikus templom karzata fölött ez a fölírás: «Vérrel alapíttatott, vér által származott, vér által nőtt s vér által lészen vége!»

A palóc vidék egykor a magyaros hímzés klasszikus hazája volt, misem természetesebb tehát, mint az, hogy asszonyok és leányok ügyeskedésük szépséges termékeivel a templomokat is megajándékozták. A falu leányai az oltárt virággal díszítik, a szentek szobrai előtt elmaradhatatlan virágtartó soha nem áll üresen. Különösen a Szűzanya szobrának vagy oltárának fölvirágozásáért valóságos versengés folyik. Nem egyszer a plébános úr kénytelen igazságot szolgáltatni, kit illet az elsőség.

A régi himzéseket különösen a protestáns templomok becsülték meg és őrzik nagy kegyelettel. Egyik-másik templom valóságos kis múzeuma a régi himzéseknek. A ragályi református egyház értékes úrasztalterítőt őriz a XVI. és XVII. századból; Csetnek eklézsiája különösen gazdag.

A község birája Krisztus-szobrot járt rendelni Egerben, a kőfaragónál.

– Aztán, hogy kivánják kigyelmetek? – tudakolta a kőfaragó. Elevenen kell-e kigyelmeteknek Krisztus urunk, vagy holtan.

A községbiró tanakodott egy csöppet, és így felelt:

– Csinálja csak kend elevenre! Ha nem szeretik otthon, majd agyonütik ugyis!

Van igazság a tréfában. Vallásos a palóc, hűségesen eljár templomba, papját megbecsüli, templomra, feszületre áldoz örömest, de lakozik bennük még mindig valami szelid pogányság…

Forrás