A belső erő

Knolmár Mária

Ahogy az embereket és a világot figyelem, úgy látom, hogy az ember megfeledkezett eredeti feladatáról…

…s teremtett magának egy zajos, pörgős, felgyorsult, örömtelen világot. Mely ugyan a könnyebbik utat ígéri számára, a gyors lehetőségeket, de hathatós, hosszú távú eredményeket nem hoz. Ha a „gyorsan és könnyen” valós eredményeket hozna számára, akkor ez megmutatkozna a magával és másokkal, valamint az élettel és a halállal való kapcsolatában is.

Problémáinak tükrében látható, hogy megfeledkezett születési céljáról és önös szándéka, egy hamis pályára lökte, melyen kifelé pörög, kifelé sodródik és így távolodik el eredeti központjától, valós útjától. Ahhoz, hogy egyensúlyátmegtalálja, a helyes pályára visszakerüljön, eredetéhez, a gyökerekhez kell visszanyúlnia. Szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy konkrét céllal jött e Földre élni. Vissza kell vennie belső erejét, szellemi minőségét, azt, hogy a teremtés a mindenség részeként tekint rá.

A teremtés részei vagyunk, születésünktől fogva legbelsőbb tudásunk ez, mely egyben felelősségünk is. Mi választottuk ezt a bolygót, feladatunk teljesítéseként, élni jöttünk ide, hogy aztán a halál kapuján át egy másik világba érkezzünk meg, és érdemes tudnunk, hogy nem mindegy hova érkezünk. Itteni életünk előkészület egy másik világba, egy másik teremtett életbe, mely életet mi teremtjük meg, most!

A halállal nem fejeződik be „utazásunk”, a halál itteni életünk vége, és egy másik élet új kezdete. Van egy mondás, miszerint: „csak az a tiéd, amit nem vehetnek el tőled!” A halálunkba is ennyit vihetünk. Vajon a mai világ emberének mije van, amit elvihet innen akkor, ha át kell lépnie a halál küszöbét?

Életünk nem csak a munka, a hajtás a pénzért, a terhek, feladatok, nehézségek, evés, ivás, szórakozás, az állandó párkapcsolati játszmák… az élet ennél több. Szebb, mely szépség láthatatlanul húzódik meg a mindennapok fátyla mögött, s megajándékoz bennünket pillanatról, pillanatra. Tartalmas életet kívánunk élni, biztonságra, harmóniára, kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokra vágyunk, belső erőre és boldogságra. A mai ember őrült rohamban, szédült vakságban keresi vágyai beteljesülését, miközben ügyet sem vet saját szétesett belső világára, melynek darabkái falként emelkednek előtte. Vajon érti-e, látja-e, hogy mindaz, amit keres belül, benne lakik?

Mindennapi küzdelmében nem felejtheti el az ember, hogy földi élete emelkedettebb, magasabb célokat rejt számára, s ha megérti ezt, teljesebb és tartalmasabb életet élhet, részévé válhat a mindenségnek. A belső erő nem fizikális erő, nem a test ereje. A belső erő a figyelmesség, a türelem, a gyengédség talaján születik meg, azokból a minőségekből növi ki magát, melyek a mindennapi gyakorlat során válnak élővé. Mi, nők és férfiak, táplálhatjuk ezeket gondolatainkkal, cselekedeteinkkel, hozzáállásunkkal, hogy az életünkkel járó nehézségeken is úrrá tudjunk lenni. Nehéz feladat ez akkor, amikor az embert önös érdekei, haragja, dühe, félelme, negatív emóciói irányítják. Ezen negatív tendenciák megfékezése, leállítása, irányítás alá vonása, csak a belső erő birtokában lehetséges, mely erő meglétével az ember képes különválasztani a lényegest a lényegtelentől.

Ennek az erőnek mindannyian birtokában lehetünk, ha visszaszerezzük eredendően emberi természetünket, a szeretetre való képességünket. Ez az erő az, mely megtart bennünket egymásban és Istenben is. Birtokában megszűnik a játszma, feloldódik a félelem, eltűnik az „énesség”, az „önösség”, megjelenik az önmérséklet, és előtérbe kerül a feltétel nélküliség.

(A szerző a Turiyam Program vezetője)