A négy legveszélyesebb adalékanyag

A csábítóan ízletes élelmiszerek ártalmas összetevőket rejthetnek. Ismerd meg, melyektől kell leginkább óvakodnod!

Vonzó színekkel, illatokkal és ízekkel találkozhatsz az élelmiszerüzletek polcain.Többségük kényelmedet szolgálja, hiszen gyorsan elkészíthető fogásokat varázsolhatsz belőlük. Ahhoz azonban, hogy megfelelő ideig megmaradjon a minőségük, és szívesen fogyaszd őket, számtalan adalékanyagot tartalmaznak.Becsapják szervezetedet, hiszen a mesterséges anyagok elfedik, hogy valójában csekély értékes tápanyaghoz jutsz. Ennél is nagyobb veszély, hogy számtalan kellemetlen tünetet, esetenként súlyos betegséget okozhatnak.

Hamisított ízek – a nátrium-glutamát

Észrevetted, hogy egyes élelmiszerekből hiába fogyasztasz hatalmas mennyiséget, mégsem érzel jóllakottságot?

Többségükben ott rejlik a nátrium-glutamát nevű ízfokozó. Ezt az anyagot mesterséges erjesztéssel cukornádból vagy szójából állítják elő. Önmagában íztelen, ám bizonyos ételekhez adva többszörösére emeli ízhatásukat. Ezért könnyen lehet, hogy a kevésbé értékes összetevőket tartalmazó élelmiszerről elhiszed, hogy valóban fontos nyersanyagokból áll.

A szervezetedet azonban nem lehet becsapni! Amint ízlelőbimbóid érzékelik a falatok aromáját, sejtjeid felkészülnek, hogy valódi, tápláló anyagokhoz jutnak. Mivel ehelyett csak mesterséges adalékkal feljavított, valójában csekély tápértékű ételhez jutsz, éhségközpontod kiadja a parancsot: egyél újabb adagokat! A következmény az elhízás és a hiányállapotok megjelenése.

A nátrium-glutamát emellett számtalan mellékhatást okozhat, főként ha egyéni érzékenység is fennáll. Fejfájást, szapora szívverést, szédülést tapasztalhatsz, és allergiás reakció alakulhat ki, ha észrevétlenül nagyobb mennyiségben kerül a szervezetedbe.

Leggyakrabban felvágottakban, chipsekben, gyengébb minőségű leveskockákban fordul elő, de legjobb, ha minden előre csomagolt termék összetételét elolvasod, mielőtt a bevásárlókosaradba kerülne.

Édes csalódás – az aszpartam

Ideális testsúlyod elérése érdekében választásod könnyen eshet cukor helyett a mesterséges édesítőszerekre. Egyes fajtáik azonban hosszabb távon súlyos mellékhatásokat okozhatnak.

Az aszpartam nevű édesítőt nemcsak tabletta vagy folyadék formájában kínálják, de szénsavas üdítőitalok, ízesített joghurtok, diabetikus termékek és pezsgőtabletták is tartalmazhatják. Ha ezek az élelmiszerek gyakori szereplői étrendednek, nem csoda, ha látás- és alvászavart, migrént, nyugtalanságot tapasztalsz. Az aszpartam ráadásul a szervezetbe kerülve rákkeltő anyagokká bomlik, többszörösére növelve a rettegett kór kialakulásának esélyét.

Különösen veszélyes lehet cukorbetegség esetén, mert súlyosbítja a diabétesz szövődményeit.

A kívánt célt, a testsúlycsökkentést sem éred el a használatával, mivel a mesterséges édes íz fokozott kalóriabevitelre készteti a központi idegrendszert. Cukor helyett természetes és egészséges választás a stevia nevű növényből előállított készítmény, melyből igen csekély mennyiség is elegendő édes ízt biztosít. Ha nincs szükséged fogyókúrára, a cukrot mézzel is helyettesítheted, mely fontos vitaminokat és aminosavakat tartalmaz.

Tartós étel, tartós ártalom – a nátrium-nitrit

Kényelmes megoldás a hosszas vacsorakészítés helyett a hűtőbe nyúlni a fóliába csomagolt felvágottért. Ám lehet, hogy a sütést-főzést választod inkább, ha megismered, mit is rejt a szeletelt termék.

A sonkafélék, kolbászok és egyes sajtkészítmények tartósításához használt nátrium-nitrit nevű kémiai vegyület valóban megóvja az élelmiszert a gyors romlástól, a kórokozó baktériumok elszaporodásától. A hosszas eltarthatóságért azonban komoly árat fizet az egészséged. A nitritek a gyomorba és a tápcsatornába kerülve rákkeltő nitrózaminokká alakulnak. A folyamat annál kockázatosabb, minél gyakrabban kerül tányérodra az adalékanyagot hordozó táplálék. A vér összetételére is kedvezőtlen hatást gyakorol, gátolja a vörösvértestek oxigénszállító képességét. Csökkenti a vitaminok és a vas felszívódását, fokozva a hiányállapotok esélyét.

Plasztikázott ételek – a foszfátok

Az állományjavítók leggyakoribb fajtái a foszforsavak és sóik, a foszfátok. Szerepük, hogy a feldolgozott élelmiszerek színét, ízét és formáját hosszasan megőrizzék. Ám épp ellenkező hatást váltanak ki csontrendszeredben: hozzájárulnak, hogy csontjaid idő előtt veszítsenek szilárdságukból. A foszfátok kedvezőtlen irányba tolják el szervezeted kalcium-foszfor egyensúlyát, gátolják a kalcium felszívódását és csontokba épülését. Könnyen előfordulhat, hogy a csontritkulás megelőzése céljából gyakori vendég a tányérodon a sajt, de nem mindegy, melyik fajtája! Az ömlesztett és kenhető sajtok gyakran rejtenek foszfátokat, így hiába tartalmaznak kalciumot is, az adalékanyag hatására nem csontvédő, hanem csontritkulást kiváltó hatással számolhatsz.

Nemcsak a sajtféléknél, de a tartós pékáruknál és a tejkészítményeknél is figyeld a csomagolást, és lehetőleg fordíts hátat a foszfátoknak.

Természetesen időnként választhatod a praktikus megoldást, a csekély időráfordítást igénylő élelmiszereket. Kis mennyiségben fogyasztva az adalékanyagok nem jelentenek komoly veszélyt. A hangsúlyt helyezd az arányokra, és étrended jelentősebb részét megbízható, természetes összetevőkből készítsd.

Ötvenentúl.hu - Galgóczi Dóra

Feleky Géza: Munkácsy színei

Mutatvány az író Munkácsy-monográfiájából.

Az alkonypír átszűrődése a lombsátrakon, a lángvörös és a sötétzöld találkozása talán legszebb élménye a szemnek az erdőben. De ezt a nagyszerű effektust igazi művész Munkácsy előtt alig merte felhasználni. A klasszikus olasz művészet kék ég elé állította a karcsú, szomorú píniákat. Ruysdaelnál s Hobbemánál a szürke ég a barnászöld lombok diszkrét és előkelő háttere. A szilaj temperamentumú Salvatore Rosa viharfelhőkkel hevíti képei temperatúráját: de nem meri mérkőzésre bocsátani a világító alkonyi eget s a lombsátrak sűrű zöldjét. Tizianónál előfordul ugyan ez az erős kontraszt, de mindig messze a kép mélyén, dekoratív folt gyanánt. Egyszer tűnik fel az alkonyi erdő Rubensnél, egy egészen különös tájképén, ahol Watteu párás könnyűségét sejti meg egy pillanatra a különben nagyon testies képzeletű művész. A francia romantikus iskola s Diaz tesznek azután a 19. században elvétve ilyen irányú kísérleteket: de Munkácsyig egyetlen festő sem merte az erdő fölé borítani az alkonyi ég tüzes fényű boltozatát, hanem legfeljebb egy árnyéklati pirosat, csak az alkony egy csillámát keverte bele az ég színébe. A különös Johann Kaspar Friedrich is csupán a szürkéssárga téli alkonyban festi le az erdőt.

Munkácsynál a kontraszt nem hasítja ketté a képet. Megtorpadnak, összetorlódnak a nehéz felhők, barázdáikban meggyvörössé sűrűsödik, és sietvést, szenvedélyesen bugyog az alkonypír. Az alkonypírnak ez a patakokká elágaztatása nem csupán a fényes felületté merevedéstől óvja meg az eget. A felhők tömött, nehézkes, szürke tömege gyújtja fel az áttetszően tiszta pirosat, csak ez az ellentét adja meg neki a festői lehetőségek határát szinte meghaladó fényintenzitást. Azonkívül a szürke felhőkbe ágyazott vörös lángú napfény tartalmas, nemes drágakőcsillogást kap, és nem esik ki többé a képből, mert Munkácsy színeinek a fák barnájában és zöldjében is van ilyen drágakőszerű csillogásuk. Az égboltozat drámai elevensége mellett monumentálissá emelkedik a terebélyes fák komoly nyugalma, és ez a nyugalom még szilajabbnak érezteti odafent a természet örök, nagy erőinek: a világosságnak és a sötétségnek grandiózus mérkőzését.

Munkácsynál akkor kapnak ilyen szinte páratlanul patetikus szárnyalást a színek, mikor gyengéd, halk színakkordokat üt meg mindenki körülötte.

"Pour étre peintre ayez du coeur et de la couleur", írta egyszer egy emlékalbumba Munkácsy, és elég pontosan jellemezte ezzel a mondattal ugyan nem a festést, de saját magát. Közvetlen, impulzív művészete csakugyan az érzésből sarjadt, s a színnek valóban szokatlanul nyomós szava volt képeiben.

Munkácsyt a korabeli akadémikus festéstől elsősorban friss és erőteljes színlátása választja el. Valóságos világító erőt, nemes tartalmat, tiszta mélységet s jellegzetes zamatot ad palettája a történeti jelenetek s a természet színpompájának egyaránt. Attól fogva, hogy Munkácsy a fiatalkorában tipikus borult tónust leküzdve kialakította egyéni színskáláját: éppen ez a kolorit hirdette legbeszédesebben művészetének grandiózus lendületét és heves temperamentumát. "Le dessin, c'est la probité de l'art", mondotta egyszer a vonal csalhatatlan mestere, Ingres. A szín pedig a művészet könnyed s mégis hatalmas spontaneitása, legtermészetesebb és legerősebb hatóeszköze, felelhette volna Munkácsy.

Ma már a bitüm letompította, megette a színt sok Munkácsy-képen, de az eredeti Munkácsy-színek erőteljes frissességének sem volt semmi közük az impresszionisták színtavaszához. A magyar kormány egyszer szerette volna visszahozni a mestert Magyarországra, s a budapesti múzeumok főfelügyelőségével kínálta meg. Munkácsy azonban hazatérése feltételéül nem színekurát szabott ki, hanem munkakört: egy festőakadémiát, hogy ott felvértezhesse az impresszionizmus ellen a fiatal magyar festőnemzedéket. Munkácsynak egyik nagy érdemes közös az impresszionistákéval: a megmerevedett színek diadalmas életrekeltése. De azért Munkácsy nem túlzott, közte s az impresszionizmus között csakugyan teljes volt az antagonizmus, mégpedig a legteljesebb - színek tekintetében.

A festés múltján végigtekintő pillantás a színlátásnak két nagy, ellentétes áramlatát látja: a festés hol polychroman, hol monochroman színes. A monochrom színességre a fő példák: Rembrandt, Velazquez, az impresszionisták, a polychrom színadásra pedig, a németalföldi quattrocento, az egész reneszánszkori olasz művészet, és Munkácsy.

Az impresszionisták kivonultak a műteremből a szabad ég alá, de Velazquez a műteremben is teljesen elére az általuk célozott eredményeket. Az egységes megvilágítás a természetben egy közös elemmel hatja át a különböző színeket, és egy egységes matéria: a tónus fokozataivá olvasztja össze őket, az egységes megvilágítás átalakító befolyása következtében a legerősebb színellentétek is csupán a megbontatlan tónusegység változatai gyanán érvényesülhetnek. Így ezután első pillantásra egyszínűeknek hatnak a képek: de az egyszínűségen vagyis a tónusegységen belül az árnyéklatok finomságával és gazdagságával Rembrandt és Velazquez a nobilis színesség csudálatosan változatos és legszivárványlóbb fokáig emelkedtek.

A tónusegységet fedezték fel a színek megelevenítésére és összehangolására az impresszionisták is, de sok teljes harmóniájú alkotásuk mellett gyakran egyoldalúvá lett színlátásuk, és nem egyszer használtak deliták céljukkal nem összeférő erős hangsúlyokat.

Monet lefestette ugyanazt a három szalmakazlat a korahajnal szürkéssárga világításában, a hajnal teljes ébredésekor, az aranyos déli napfényben, a délután megenyhült tónusában, az alkony különös reflexeitől megbontva, és a felhőlepett ég szűrt világosságától összehangoltan. A valóságábrázolás tehát már nem cél, csupán ürügye a tónusfestésnek, a tónuselemzésnek. Monet nem vállalja többé a festés teljes feladatát: hanem egyetlen részletfeladatra szorítkozik. A késői Renoir viszont valósággal az Ezeregyéjszaka fantasztikus színpompáját bontja elő az északi tájak ködéből, képein és az utána induló képeken a színeknek szinte ornamentális érdekességéhez, változatosságához és gazdagságához szokik a szem. Az impresszionisták nyomán felébredt a XIX. század vége felé Velence nagy időinek erőteljes színszomjúsága.

A Monet-val megindult egyoldalú tónusfestés nem fér össze a Renoirtól elemi erejében felélesztett színszükséglettel, és ez fogja csakhamar kimozdítani mai uralkodó helyzetükből az impresszionistákat, és ezért szabad a közeljövő emberét látni a csak nemrég meghaladott Munkácsyban.

Mikor az újítás lendületétől elragadva a színnüanszírozás helyett a színfokozásban keresték a színességet Renoirék: egy olyan szükségletet támasztottak, melyet a régi mesterek, elsősorban a velenceiek és a németalföldi festők tudnak csak valóban kielégíteni és nem ők. A tónusfestés finom húrjaiból mély, buja akkordokat igyekeztek kikényszeríteni, pedig ebben az irányban nem vehetik fel a versenyt a polychrom színlátásnak, Dirk Boutsnak, vagy Giorgione-nak nemes tartalmú, drágakő-csillanású, tiszta fényű és patetikusan szárnyaló színeivel.

Delaroche és Piloty kolorizmusa teljesen diszkreditálta a festékadta színlehetőségeket. De az egészséges színérzék visszatérte feltétlenül rehabilitálja azt a színlátást, mely a természet követésével a művészet autonóm lehetőségeit, a pillanatnyiság élénkségével a színek alaptermészetének monumentalitását állítja szembe.

Dirk Bouts vagy Giorgione színessége egészen anyagszerű. A festékanyagnak tökéletesítése, a festékösszetételek elemeinek egyre szolidabb, egyre kiadósabb vegyítése, a kontrasztoknak és a konszonanciáknak tökéletes kihasználása fokozza képeiken a színeket. Náluk a festés különleges eszközeinek legcélszerűbb alkalmazása hozza meg az erőteljes és gazdag színhatást, és ez a képszerű színesség helytáll a természet színességével szemben is.

Munkácsy nem használhatta fel az olasz és a németalföldi festőműhelyek gazdag tapasztalatait és a rafinált színtechnikáját. (A Munkácsyval a színfelfogás tekintetében rokontermészetű Böcklin folyton lapozgatta azt a kompilációt, melyet Abbé Requeno állított össze a régiek festéktechnikájának írott emlékeiből, és fáradhatatlan kísérletezgetéssel iparkodott feléleszteni Pliniusnak, az athoszi festőkönyvnek, a reneszánsznak festékreceptjeit.) Ez a hagyomány elveszett. De azért a hetvenes évek közepe óta festett Munkácsy-képek majd nagyot nőnek érdekességben és aktualitásban, ha az anyagszerűségnek az iparművészetben, az építőművészetben, a szobrászatban ma már domináns elve átlép a festés területére és festékszerű, a festék természetével indokolt színességet fog követelni. És ez a tendencia már kialakulóban van. Első, csak még öntudatlan jelentkezése: Greco feltámadása.

A Munkácsy-képek színessége természetesen nem értékesebb a Monat-csoport színességénél: a Munkácsytól képviselt princípium azonban látszólagos kezdetlegessége ellenére is fölötte áll a másik, nála sokkal differenciáltabb princípiumnak.

Az "ember tervez, Isten végez"-t "l'homme propose, dieu dispose"-nak mondja a francia, ez a fogalmazás a teológia szempontjából szabatosabb a magyarnál, és azonfelül megfordítva rendkívül frappánsan határozza meg a művészi tevékenységet. Dieu propose, l'homme dispose: az isten, a természet végtelen gazdagságában válogat és ítél a művésszé született ember.

Munkácsy csakugyan válogatott a természet színei között. Kiválasztotta az egyes színek jelentőséges, mély, tiszta és festékekkel elérhető árnyéklatait, kiválasztotta a megtalált árnyéklatok legerősebb lendületű és legnemesebb zengésű találkozásait. Mesterségének saját erejéből történt elsajátítása vezette rá az anyagszerű színadásra. Művészi érzékének navitása mellett nem meglepő kitartó hajlama a tiszta és erőteljes színek iránt, nagyszerű hivatottsága előtt könnyen feltárultak a színkomponálás aránylag egyszerű törvényei. Az impresszionisták meglesték a természet egyik legcsudálatosabb és leggyengédebb szépségét. A természet véletlen színkeverékeinek és színelszórásának organizálása a tiszta, jelentős színeknek kellemes váltakozásaivá, beszédes találkozásaivá, nyugodt egyensúlyúvá, jól csengő harmóniájává Munkácsy magasabbra törő útja: ezen az úton haladva emelkedik megváltó hatalmú művészetté a valóság, és ezen az úton haladva talál kapcsolatokat és célokat a végtelen világban a teremtő gondolat.

Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 23. szám

NAGY ZOLTÁN: TÉL

A tél fütyöl, süvít, havaz,
Be réges-régen volt tavasz!
Be réges-régen voltam én
Ábrándos, bús kamasz!
Oh bükkösök ti és melyek
Öntözték, csergő csermelyek,
Be rég befagytatok!
Havas mezőn tar parti fák ...
- Oh, Chárisok! Oh, Gráciák!
Magamra hagytatok!

Oh vágy, mely rég megdermede!
Oh lányok hajlós termete!
Oh régen-volt majálisok
Füzéres gyermeke!
Rigó nem szólhat szebben és
Lépésük táncos rebbenés,
Nyomukban baktatok.
Hónyakban vérszín klárisok ...
- Oh, Gráciák! Oh, Chárisok!
Epedni hagytatok!

Halljátok vén szívem jaját!
Már megfagyott minden Najád
S a tisztáson nem bontja már
A Nimfa dús haját!
A téli erdőbe megyek,
Vén Faun, a hótakart hegyek
Ölén szűz csönd temet
És tépi tüske s játszi ág
- Oh, Chárisok! Oh, Gráciák! -
Bozontos mellemet.

Havas tetőn, hol galy ropog,
Végső gyásztáncot ott ropok,
Kancsal szememből hull a köny
S két kecskeláb kopog.
Halódón, biccenő, keszeg
Száz vad bakugrást ott teszek,
Az égre nézve fel!
Hétágú sípom, ős Titok,
- Oh, Gráciák! Oh Chárisok! -
Többé nem énekel.

Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 1. szám

A busójárás története

A Busójárás Mohács messze földön híres és ismert látványos farsangja, karneválja.

A Busójárás alapvetőleg a mohácsi sokacok

Sokácok

(sokci), hazai, róm kat. vallásu délszláv néptöredék, melyet a külföld hiresebb etnologusai még a legutóbbi időkig a velük szomszédos területeket lakó bunyevácokkal (l. o.) azonosítottak, ámbár ezektől ugy antropologiai, mint etnográfiai tekintetekben teljesen különállanak. Nevök etimolgiája tisztázva nincsen, de valószinü, hogy azt előbbi hazájuk (a mai Bosznia és Hercegovina, továbbá Dalmácia) valamely földrajzi tényezőjétől nyerhették. Vándorlásuk útját a Szlavoniában szétszórt sokác telepek jelzik. Magyarországon nagyobb számmal Baranya vármegyében, Bács-Bodrog vármegye Szónta, Vájszka, Bogyán, Plávna, Szántova, Bereg, Bács és Monostorszeg községeiben, továbbá Torontál vármegyében laknak, mely vidékekre - s ez különösen a bácsvármegyei S.-ra szól - egyházi anyakönyveik tanúsága szerint a törökök sanyargatása elől a XVII. sz. második felében vándoroltak be. Számuk aránylag csekély, a Bácskában hozzávetőleges számmal 15,000-en vannak, összes számuk sem haladhatja meg a 20,000-et.

Antropolgiailag ugy a gör. kel. szerbektől, valamint a szintén róm kat. bunyevácoktól első tekintetre különböznek. Egymás közt házasodnak s ez is hozzájárult antropologiai tipusok megőrzéséhez. Középtermetüek, a 170 cm.-en felüli egyének rendesen szerbeknek bizonyulnak. Arcuk tojásdad körvonalu, a nők kendőzik magukat. A férfiak sötétbarna, de nagy ritkán fekete hajukat vállig és a szemöldökívig növesztik, az aszonyokét szombaton este, egyes községek szerint változó mesterkélt frizurává kötik-fonják, mely aztán egy hétre szól. Az orr legtöbbnyire egyenes, csak ritkán gyenge sasorralaku, szemük mandolavágásu, a szembogár ezeknél is feltünően nagy, fogaik még az öreg embereknél is teljesen épek. A nyak rövid. Mellkasuk aránylag gyenge alkotásu, a kéz- és a lábizomzat satnyulásban van. Kérges tenyér kevés van. Leányaik közmondásos szépségüek, csunyát köztük igazán nem látni, annál többet az asszonyok közt, akik 30 éves korukban már valódi vénasszony számba mennek. Táplálkozásuk, legalább a Bácskában, rossz s éppen a legnagyobb községekben évszámra kenyérből, nyers vöröshagymából és pálinkából áll. A Duna-menti községek lakói, kik hallal is élnek, hasonlíthatatlanul jobb kinézésüek. A népség korán őszül, legtöbbet tüdővész pusztít; a venerikus bántalmak sem ritkák. Erkölcseik hírhedtek, pénzért az apa leányát is prostituálja, máskép nem is telnék a sok női cifra ruhára.

Etnográfiájukat illetőleg a velük lakó németektől átvett és a délszlávoknál általánosan divó házközösség (zadruga) követelményei szerint átalakított házban laknak, melynek legjellemzőbb része a házbeli párok közös hálókamrája (vajat), annyi ággyal és tulipántos ládával, ahány pár használja. Butorzatuk szegényes, a szövőszék egyetlen házból sem hiányzik. Szokásaik a szerbekével sokban egyeznek, rendkivül babonásak. Táncuk a kolo, a dodola-járás (esőkérés) náluk is szokásos, a halottak kultuszát nagyban űzik. Ruházatuk talán az egész országban a legfeltünőbb, a Ťmagyarországi indusokť elnevezés joggal illeti meg őket. A férfiak ruhájára jellemző a báránybőrkucsma és a vastag fekete nyakkendő, mely itt is, mint a szomszédos Szlavoniában sohasem hiányzik a férfi nyakáról. Az ing és a gatya szerb vászonból készül, télen ezek fölött majdnem térdig érő sok szinben kivarrt báránybőrbundát visel. A lábat csíkos kapcába takarja s e fölé szíjas opánkát húz. Az asszonyi ruházat fő alkotó részei: a fejre húzott kapica (a dogék sapkájára emlékeztető formával), a válltól a földig érő, derékben övbe fogott redős ing, néhol keresztbe kötött selyem melling, amihez a leányoknál még az ezernyi művirágból, arany- és szövetcsipkéből álló fejdísz, továbbá a nyakra akasztott, véget-hosszat nem érő üveggyöngysor járul; a lábon az ismeretes hímzéses szerb papucsot viselik.


Forrás: Pallas Nagylexikon

bezár

(Mohács dél-szláv nemzetiségi - más eredet-magyarázatok szerint illír (görög) - gyökerekkel rendelkező, a településsel egyidős múltra visszatekintő lakói) rendkívül látványos elemekben bővelkedő hagyományőrző népszokása (sokac nyelvhasználattal "poklade") amely a múlt század első harmadától egyben idegenforgalmi rendezvény is, melyre tízezrek látogatnak el a világ minden részéből.
A Busójárás idejére sokszorosára duzzadt lélekszámú városban ilyenkor az országban sehol sem tapasztalható óriási mértéket ölt a jókedv és a mulatozás, amelyben minden jelenlévő - felvonuló és vendégek egyaránt - bőséggel kiveheti és ki is veszi a részét

Az esemény gerince, központi eleme a több napos Busójárás, a maga nemében a világon egyedülálló farsangi karnevál, melynek nem is lehetne jobb helye, mint a több mint kilencszáz éves Duna-parti város Mohács, amely önmagában is megér egy kirándulást.

A Busójárás eredetének magyarázata komplikált kérdés, nagyon sokan próbálták már megfejteni eredetét több-kevesebb sikert, nem egyszer kiadós vitát, sőt vihart könyvelve el munkájuk gyümölcseként.
Máig ható következményei voltak Szőts István és Raffay Anna "Busójárás Mohácson" címet viselő rövidfilmjének, amely Füredi Zoltán 1993-as "Busók" című filmjének forgatása alkalmával került Mohácson újra a figyelem középpontjába.

A Busójárás napjainkban a következőképpen zajlik:

A sokacok kifejezésével az eseményt Pokladenak nevezik, ami a karnevál szó horvát megfelelője. Jelentése ez esetben ennél kicsit tágasabb, kiegészülvén azzal az átváltozással, mely a zord télnek tavaszba fordulását jelenti, ezért úgy tartják a Poklade a mohácsi busójárás értelmezésében a tél búcsúztatásának és a tavasz köszöntésének ünnepe is. Ezzel függ össze a "Farsangfarkán" (kedden) a koporsóégetés a főtéri nagy máglyán - mondják, jelképesen elégetik a telet, s immár jöhet a tavasz. Az átváltozás és az újjászületés jegyében zajló farsangi események legismertebb elemei az ijesztő álarcot viselő, nagyrészt állatbőrökbe öltözött, övükön kolompot viselő, kezükben hangos kereplőket forgató, ijesztő, ámde (némi szakrális italtól végül is jókedvű) mégis alapvetően barátságos "busu"-k, (más szóhasználat szerint "busó"-k - vagy "búso"-k) "alakoskodó" szokásai, hagyományai szerint zajló látványos farsangi események.

A Busójárás időpontja keresztény egyházi időponthoz kötődik és minden évben a böjti időszak kezdete (Húshagyó-kedd) előtt hat nappal veszi kezdetét, amely nap így értelem szerűen mindig csütörtökre esik. A csütörtökön induló és hat napig tartó farsangolás első szakasza a csütörtöktől szombatig tartó Kisfarsang, melyet azután a Busójárás legfőbb látványossága a Farsangvasárnap követ. A Kisfarsang legjellegzetesebb figurái a Jankelék. A Jankelék mondhatnánk "busónövendékek", fiatalok, akik maskarába öltözve járják a várost, riogatják az embereket, barátságosan meghúzgálják a lányok, asszonyok haját, olyankor lisztet szórva teremtenek riadalmat a szebbik nem körében, de már ezekben a napokban is egyre gyakrabban tűnnek fel maguk a busók is a városban.

Mata a Jankele vezér az alattvalói gyűrűjében.
Sajnos ma már egyre kevesebb Jankelét látni, azok is inkább gyerekek.
Mata a Jankele vezér az alatvalói gyűrűjében.
Sajnos ma már egyre kevesebb Jankelét látni azok is inkább gyerekek.
Farsangvasárnapon van a "nagy vonulás" a gyülekezőhelyről (Kóló tér) indulva, tízezrek sorfala által övezve át a városon a főtéri seregszemléig. A nagy felvonulást megelőzően ezen a napon, Farsangvasárnapon már reggeltől kezdve folyamatosan járják a várost a busócsoportok, a vendégek, látogatók és turisták nem kis örömére.
Délután egy óra körüli időpontban nagyon látványos elem a hideg téli Dunán a "szigetből" átkelő, ladikokkal átevező maszkos, bundás busók seregének partra lépése a Sokacrév-ben.
Ők ezt követően felvonulnak a Kóló térre, ott csatlakoznak a többi, már ott gyülekező busócsoporthoz és kisvártatva együtt indulnak majd a város főutcája irányába, majd pedig azon végig haladva főtérre.
A tekintélyes méretű, nagyon szép főtérre - ahol a "lényeg", a Busójárás központi eseményeinek helyet adó térkövezet érintetlenül ugyanaz, mint volt mindig is, ki tudja már milyen régóta. Ennek is különös, csak a helyszínen megtapasztalható hangulata van.
A főtérre beérkező busók, busócsoportok körbemennek a téren, megmutatják magukat a rájuk ott várakozó ezreknek, majd helyet foglalnak a tér belső részén.
A térre néző Városháza erkélyén berendezett alkalmi stúdióból a térre kihangosítva bemutatják a beérkező busócsoportokat, közben pedig autentikus sokac népzene szól, mely az egyik legjellemzőbb velejárója a Busójárásnak és jellegzetes vidám hangzása végig kíséri a teljes eseményt.
15 óra tájékén hagyományosan Mohács város Polgármestere köszönti az egybegyűlt busókat, a felvonulókat és résztvevőket, a vendégeket, majd pedig kezdetét veszi a hajnalig tartó szabad farsangolás, melyet a valódi, zavarba ejtően nagy programbőség jellemez.
A téren óriási színpadon nemzetiségi tánccsoportok váltják egymást, miközben kötetlen farsangolás zajlik az egész városban
Itt mindenki megtalálja magának, amit keres: népzenék, néptánccsoportok, kiállítások, alkalmi árusok, mutatványosok és szórakoztatók hada települ ilyenkor Mohácsra, valamint egy időben több helyszínen is zajlanak könnyűzenei produkciók is.
Azt talán mondanom sem kell, hogy étel s ital mindenhol, minden mennyiségben, mindez mérhetetlen jókedvvel és fáradhatatlan busókkal fűszerezve.
Az események egyik legkedveltebb pontja az esti máglyagyújtás, amikor a főtér közepén egy hatalmas, ház méretű máglyát gyújtanak meg. A busókkal összefogódzkodott vendégek, farsangolók tűz körüli tánca a nagyszínpadról szóló zene, a kóló és az időnként a tér sarkában eldördülő török korabeli mozsárágyúk aláfestésével minden résztvevőnek garantáltan életre szólóan maradandó élmény minden abban résztvevőnek.

A hétfői napra inkább a pihenés, a sokáig alvás, későn kelés a jellemző, majd pedig a jelentős számban előforduló másnaposság kezelése "kutyaharapást szőrével" módszerrel ... három éve felélesztett régi hagyomány az igazi busójárás a házról házra járás.
Kedden, "Farsangfarkán" van a téltemetés.
Ekkor új máglya épül a vasárnap elégetett helyén, amelyre rákerül a híres farsangi koporsó és este együtt ég el a tűzzel. Ilyenkor már a vendégek, turisták száma jelentősen megcsappan, a hangulat is kicsit bensőségesebb, de azért még ilyenkor is nagyon sokan vannak, egyre többen ismerik fel azt, hogy a busójárás így teljes, s maradnak keddig. Nem bánják meg, mert kedden ismét "utcán vannak" a busók, a hangulat ugyanaz, mint vasárnap volt, csak könnyebb mozogni a tömegben :)

Igen, tudom, ez a menüpont a busójárás történetét ígéri és eddig arról még nem sok szó esett.
Hát akkor most következzenek eredetmagyarázatok, elméletek - amelyek elé a magam részéről szükségesnek tartom megjegyezni, hogy talán nem is bír olyan nagy jelentőséggel, hanem sokkal fontosabb az, hogy van, hogy olyan, mint mindig is volt, hogy művelői révén éppen elég autentikus ahhoz, hogy örülhessünk létezésének, s magát az eredetvitát másodrangúnak tekintsük.

A busójárás eredetéről, keletkezéséről alapvetőleg két elmélet járja.

Eredet-magyarázat 1.

A legelterjedtebb magyarázat szerint a farsangolásnak a téltemetés, a télűzés volt a célja. Az emberek ilyenkor azért bújnak ijesztő ruhákba, mert azt várják, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad. Az ünneplés végén nyilvánosan elégetik a tél halálát szimbolizáló szalmabábut is. A jelmezbe öltözött emberek ezen kívül "bao-bao" kiáltással és kürtszóval, kolompokkal járják végig a házakat, udvarokat és az állatokat, majd hamut szórnak szét a portákon. Ettől a szertartástól azt remélik, hogy a gazdák portáit a jövőben elkerülik a gonosz, ártó szellemek. A busójárás további szokása, hogy a jelmezesek az utcán járva meghuzigálják az arra járó nők haját, hogy az minél hosszabbra nőjön. Az ünnepség fénypontja az, hogy a főtéren a férfiak viaskodni kezdenek egymás között, ami régen a férfivá avatás jelképe volt.

Eredet-magyarázat 2.

A másik elterjedt magyarázat, monda szerint a régi mohácsiak is a szigeten gyűltek össze egykor. A mohácsi csatát követően a török egyre nagyobb területen telepedett le. Egy idő múlva már a gyermekeket is elrabolták.
A fiúkból janicsárokat, a lányokból háremhölgyeket neveltek. Egyre többen kényszerültek búvóhelyet keresni a Mohácsi-sziget mocsaras, nádas vidékén. A török még nappal is félt erre a területre bemerészkedni. A menekültek egyre bátrabban kezdtek viselkedni. Már nappal is mutatkoztak, esténként tüzet rakva beszélgettek. Ahogy haladt az idő, egyszer csak az esti, tűz melletti beszélgetés alkalmával megjelent egy igen öreg sokac ember. Így szólott hozzájuk: "Ne keseredjetek el! Mindnyájatok élete meg fog változni. Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez. Ti fogjátok kiűzni a kontyosokat! Jelet fogok küldeni számotokra, mikor elérkezett az idő. Készüljetek fel a harcra: készítsetek különféle fegyvereket fából, faragjatok magatoknak fűzfából rémisztő álarcokat, álljatok harcra készen mindenkor! A jel egy viharos éjszakán érkezik majd mindannyiótoknak: aranyos ruhába öltözött vitéz képében, rémisztő álorcában." Ezzel ahogy jött, úgy el is tűnt a vénséges vén apóka. Az emberek nem győztek csodálkozni, mi is történt...

Másnap nekifogtak a készülődésnek. Fegyvereket, álarcot, öltözéket készítettek, és vártak. Vártak évek hosszú során keresztül. Már rég a sziget fáinak tövében pihentek azok, akik még látták a tűz mellett az aggastyánt, amikor egy rettenetes vihar alkalmával, úgy éjfél felé ott termett az aranyos ruhás, délceg lovas. Némán intett: utánam! Erre mindenki felkerekedett. A törökök a vihar alatt behúzódtak a mohácsi házakba. Már mindenki nyugodtan pihent, mikor éktelen ropogásra, zajra riadtak. Ahogy kitekintettek az ablakon, ördögi pofájú szörnyeket pillantottak meg. Fejvesztve menekültek el Mohácsról az oszmánok.
A sziget felől ma is ugyanúgy csónakokon érkeznek a rémisztő mohácsi ördögök, mint - a monda szerint - egykoron.

---

Busójárás témájú cikkek, írások, könyvek és értekezések:

* Dr. Tarnai Károly cikke az 1896-os Baranyai Körkép első kötetéből.
* Ferkov Jakab - a Kanizsai Dorottya Múzeum igazgatója - írása a busójárásról.
* Vikár Csaba írása a busójárásról.
* CSALOG József Búsójárás (poklada) a mohácsi sokácok tavaszünnepe. Pécs, 1949,
* dr. Mándoki László: Busójárás Mohácson (Pécs, 1963),
* Czita Katalin: Busó, az ősi árkádiai Pán, (Pécs, 1999)
* Frankovics György: http://www.nemzetisegek.hu/repertorium/2004/01/Bar03.pdf
* dr. Sarosácz György: Házőrző isten, avagy a télűző szellem Múzeumi kurír,
61(7:1)(1991) 22-26.