Komlós Aladár: Gnóma a szerelemről

Azt mondom, pajtás: ha a lány többé nem igéri
boldogság egeit, hagyd őt messze hamar.
Nem minthogyha talán boldogság volna a célod, -
ám nélküle fehér nem lennél sohasem.
Végső célja pedig lelkünknek ép a fehérség,
s ennek a boldogság rejtett eszköze csak.
Mert lépesmézzel csalogat csapdába az Isten,
még a reményt nyalod és máris a csapda ölel.
Hisz búdhoz túljó is még a mocsár, ahol élsz most,
ámde a boldogság így szól: «Tiszta legyél!»
Úgy értsd ezt, kérlek ha a boldogságnak elébe
készül a lelked, örök, isteni társa elé:
köntöst vált, szép gyapjufehér menyasszonyi köntöst
ölt akkor lelked s rendre kiégeti mind
izzó vassal a foltjait. Így erkölcsi javadra
válik a boldogság, általa lész nemesebb.
Éppen ezért mondom teneked: Ha a lány nem igéri
boldogság egeit, fuss, menekülj mihamar.

Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 23. szám